 |
|
 |
A fehér gólya a magyar nép kedvelt madara, de szinte egész elterjedési területén szeretik az emberek, különféle hiedelmek kötődnek hozzá. Több európai nép például a litvánok hozzánk hasonlóan a nemzet madarának tartja. Még a finn gyerekeket is a gólya hozza, pedig arrafelé nem fészkel a szerencsehozó madár, s előfordulása is csak alkalmi. Az átlagemberek mellett az ornitológusok is fokozott figyelmet fordítottak és fordítanak a fehér gólyára egész Európában.
A közkedveltség ellenére a faj állománya erősen lecsökkent, Nyugat-Európa néhány országából kipusztult vagy csak költséges programokkal sikerült töredék állományát megmenteni. Jelenlegi magyarországi állománya harmada a múlt század közepén fészkelő párok számának.
A fehér gólya Magyarországon fokozottan védett faj. A BirdLife International nemzetközi állományadatokon alapuló osztályozása alapján az Európa-szerte veszélyeztetett (SPEC 2) kategóriában tartozik. Stabil állománya költ Magyarországon, mintegy 5 000-5 500 pár, ami a világállomány mintegy 4 %-a. Nyugat-Európa nagy részéről kipusztult vagy erősen visszaszorult, ezért is fontos feladata a magyar természetvédelemnek a faj védelme.
|
|
 |
|
 |
A fehér gólya (Ciconia ciconia) 100-115 cm magas, 155-215 cm szárnyfesztávolságú gázlómadár. Tollazata fehér, evezőtollai feketék, lába és csőre piros. A fiatal madarak csőre fekete, néhány hónapos korukban válik hasonlóvá az öregekéhez. A kifejlett hímek testtömege 2,9-4,4 kg (átlagosan 3,6 kg), a tojóké 2,7-4,0 kg (átlagosan 3,3 kg). Ujjaik tövén kis úszóhártya van.
A törzsalak (ciconia alfaj) költőterülete főleg Európa, de fészkel Északnyugat-Afrikában is. Közép-Ázsiában költ az asiatica alfaj, a Távol-Keleti boyciana alfaj kipusztultnak tekinthető (Cramp 1993).
Eredetileg a mocsaras ligeterdők madara volt. Napjainkra "beköltözött" az emberi településekre, de a nedves területekhez továbbra is kötődik. Fészkét fákra, háztetőkre, kéményekre, kazlakra, manapság villanyoszlopokra, kazánkéményekre, víztornyokra rakja. Egy fészket akár évtizedekig is használhat, mivel a megfelelő fészekaljzatok száma kevés és egy elfoglalt régi fészek tatarozása kevesebb energiát is igényel egy új építésénél. A fészkek átmérője általában 80 cm és 2 m között változik. Magassága az első évben 20-40 cm, de idővel akár a 2 métert is elérheti. Tömege kezdetben 20-30 kg. Az idős fészkek között 1,2 tonna súlyút is találtak már. A fészek ágakból, fűcsomókból, szénából, sásból stb. készül. Időnként nylondarabokat, bálakötöző zsineget is beépítenek a madarak. Bár a fiókák - főképpen nagyobb korukban - a fészek szélére állva ürítenek, az ürülék egy része a fészekbe jut. A szülőmadarak az ürülék és a nedvesség felitatására folyamatosan fészekanyagot hordanak a fészekbe, ami így a teljes fiókanevelési időszak alatt növekedik (Jakab 1980).
A faj táplálékát földigiliszták, kétéltűek, halak, hüllők, rágcsálók, ízeltlábúak, földön fészkelő madarak fiókái, tojásai adják. Gyakorlatilag minden ehetőt elfogyaszt, amit meg bír fogni és le bír nyelni. A széles táplálékspektrumú faj jól kihasználja a Kárpát-medence változékony éghajlata miatti évente eltérő táplálékkínálatot. A kontinentális klíma hatása alatt álló száraz időszakokban ízeltlábúak, kisemlősök szerepelnek étrendjén, a csapadékos időszakokban megnövekszik a kétéltűek, halak aránya.
A nyugat-európai állomány Gibraltáron keresztül vonul Nyugat- illetve Közép-afrikai telelőterületére. Közép- és Kelet-Európa valamint a Közel-Kelet fehér gólyái a Boszporuszon át Dél-Afrikáig is elrepülnek telelni. Az ázsiai populáció Indiában telel, vagy csak kóborol (Schulz 1994a, 1994b).
A Kárpát-medence gólyáinak többsége március végén, április elején érkezik vissza fészkelőterületére. A legkorábbi madarak már március elején visszatérhetnek. Először a hímek jönnek meg, fészket foglalnak (valószínűleg a régebben használt fészküket) és elkezdik tatarozni. A tojók pár nappal később érkeznek. Párkapcsolatuk egy idényre szól.
A fehér gólya évente egyszer költ, de fészekaljának megsemmisülése esetén pótköltése ("sarjúköltése") lehetséges. A tojó a tojásokat egy-két naponta rakja le, az elsőt általában áprilisban. Fészekalja 3-5, ritkábban 1-2 vagy 6-7 közötti tojásból áll. A tojások 65-82 mm hosszúak, 47-56 mm átmérőjűek. Tömegük 115 g körüli, színük fehér. A kotlási idő 28-34 nap között változik, mindkét madár ül a tojásokon. Eközben a tojások besárgulhatnak, beszennyeződhetnek. A kotlást általában a második tojás lerakása után megkezdik, ezért a fiókák nem egyszerre kelnek ki. A fiókák kikeléskor 70-80 grammosak, kb. 4 hetes korukban állnak fel a fészekben, 8-9 hetes korukban repülnek ki (Profus 1991). A kirepülés után néhány hétig visszajárnak a fészekbe éjszakázni. A fiókák 2-3 hetes koráig egy szülőmadár folyamatosan védi, árnyékolja. A táplálásban mindkét szülő részt vesz.
Az összegyűjtött táplálékot a fészek közepébe öklendezik, amit a fiókák maguk szednek fel. Az etetések gyakorisága 1-2 óra, időnként vizet is csorgatnak a fiókák csőrébe. Azt is megfigyelték, hogy az utódokat vizes moha segítségével hűtik (Rékási & Jakab 1984). Általában 2 vagy 3 fióka repül ki egy fészekből, de az Alföldön nem ritka a hat fiókát felnevelő pár sem (Jakab 1987).
Költés után a madarak csapatokba verődnek. A vonulást a fiatalok kezdik meg, néhány tapasztalt madár vezetésével augusztus második felében. Az öregek egy-két héttel később indulnak el Afrika felé. Az egyedek nagy része augusztus folyamán elvonul Magyarország területéről, de szeptemberben is megfigyelhetők kisebb vonuló csapatok. A kelet-európai gólyák a Boszporusznál hagyják el kontinensünket, Törökországon átvágva Izraelnél délre fordulnak, majd Afrikába érve a Nílus vonalát követik. Végcéljuk Dél-Afrika. A vonulás során a felszálló meleg levegőáramlatokat kihasználva vitorláznak, szinte alig repülnek aktívan (Marián & Tráser 1979).
A fiatal gólyák több mint kétharmada elpusztul három éves kora megérése előtt. A madarak 3-5 éves korukban kezdenek el költeni. A még nem ivarérett madaraknak csak egy része tér vissza Európába, ahol csapatokba verődve töltik a nyarat.
A legidősebb fehér gólya 29 éves volt, amely Németországban fészkelt. Magyarországon a leghosszabb éltekort megért gólyát fiókaként gyűrűzték és 19 év múltán találták meg elpusztulva (Lovászi 1997).
|
|
 |
|
 |
Fészkelőterület
A fehér gólya eredetileg a mocsaras, nedves területek madara. A vizes élőhelyek lecsapolása, a szántóföldek terjeszkedése jelentősen csökkentette eredeti élőhelyét. Ma csaknem a teljes állomány lakott területen fészkel.
Korábban fészkét főleg fákra, épületekre rakta. A hetvenes évektől kezdve a hagyományosnak tekinthető fészkelőhelyek - fa, kémény - megváltozása és megszűnése következtében az állomány nagy része fokozatosan áttelepült a villanyoszlopokra. Az 1990-es években a fészkek 70-80 %-a ezeken található, de egyes megyékben ez az arány a 80 %-ot is meghaladja. A gólya fészkelőhelye és táplálkozó-területe ma már nem esik egybe, mivel főleg lakott területeken költ, és sokszor attól nagyobb távolságra táplálkozik.
Költés
A gólyapárok többsége elszórtan, egyesével fészkel, de helyenként laza telepei is kialakulnak. Valódi telepes fészkelése hazánkban ritka, de pl. Spanyolországban gyakori.
Fészekalja áprilisban általában már teljes és átlagosan 4-5 tojásból áll. A tojó 1-2 naponként rak le egy-egy tojást. A kotlást a második tojás lerakása után kezdi meg, amely 29-30 (max. 34) napig tart.
Nappal a szülők váltják egymást, de éjszaka csak a tojó ül a tojásokon.
A kikelt fiókák négyhetes korukban állnak fel és a 8-9. héten repülnek ki. A gyenge, beteg fiókákat az öreg madarak kidobják a fészekből. A kirepülő fészekalj nagyságát a mindenkori táplálék és időjárási viszonyok, illetve a költőpár kora és a tojásrakás kezdete határozza meg. Fészkenként a 2,2-2,3 kirepülő fióka tekinthető átlagosnak.
Ivarérettségüket 3-5 év alatt érik el, nagyobbik részük azonban már az első évben elpusztul. A legidősebb példányok 30 évig is élhetnek.
Táplálkozás
A fehér gólya táplálkozása rendkívül változatos. Főleg a nedves réteken, kaszálókon, tarlókon, friss szántásokon, út és árokpartokon keresgél. Leggyakoribb táplálékállatai a szöcskék, sáskák, cserebogarak, futrinkák, ganéjtúrófélék, apró rágcsálók, békák, ebihalak, gyíkok, halak, de sok gilisztát is elfogyaszt.
Vonuló és telelőterületein a száraz szavannákon is táplálkozik, ha ott megfelelő mennyiségű táplálékot talál (pl. sáskajárás idején).
Vonulás
A fehér gólya vonulási útvonala és telelőterülete a gyűrűzési eredményeknek köszönhetően jól ismert. A gyülekezés augusztus elején kezdődik, és a kisebb-nagyobb csapatokba verődött fiatal gólyák augusztus 20-30 között indulnak útnak, az öregek viszont csak szeptember elején. Vitorlázó repülők lévén a szárazföld felett kialakuló felszálló légáramlatokat kihasználva haladnak dél felé.
Az európai állomány két "kapun" keresztül hagyja el földrészünket. A németországi Weser-folyótól nyugatra fészkelők a Gibraltári-szoroson átrepülve Nyugat-Afrika partjainál haladnak tovább, és Közép-Afrikában telelnek. A kelet-európai gólyák, s így a hazánkban fészkelők is, a Boszporusz felett kelnek át, majd Kis-Ázsiát átszelve a Földközi-tenger keleti partvidékén haladnak tovább, s a Szuezi-öbölnél érik el Afrikát.
Innen a Nílus folyását követik, majd Ugandán, Kenyán, Tanzánián és Zimbabwén keresztül a Fokföldig vonulnak. Az állomány részben a kelet-afrikai szavannákon telel.
Fészkelőhelyükre január végén, február elején kezdenek visszatérni és rendszerint március második felére, április elejére fejeződik be a visszatérésük. Az első éves gólyák egy része még nem tér vissza, ezek a nyarat a Közel-Keleten töltik. Az egy évesnél idősebb fiatalok csapatokba verődnek s egész nyáron együtt vannak. Gyakran zaklatják a környéken fészkelő párokat. Ezek közül kerülnek ki a nyár második felében fészket építő, vagy foglaló párok.
|
|
 |
|
 |
Andrési P. (1991): Gyoma és környéke fehérgólya állományának fészkelésbiológiai vizsgálata 1974-1985 között. CSEMETE Évkönyve 1990-1991: 61-71.
Andrési P. (1996): A fehérgólya költésének vizsgálata Gyomán és környékén 1974 és1993 között. CSEMETE Évkönyve II.: 129-134.
Árik I. (1991): Fehér gólya (Ciconia ciconia) állományvizsgálata a Somló-hegy környékén. Mad. Táj. 1991/3-4.
Bancsó L. & Keve A. (1957): White-Stork-Census in Hungary in the years 1950 and 1951. Aquila 63-64: 227-232.
Báldi A., Csorba G. & Korsós, Z (1995): Magyarország szárazföldi gerinceseinek természetvédelmi szempontú értékelési rendszere. MTM, Budapest.
Bank L. (1997): A fehér gólya (Ciconia ciconia) állományváltozása Baranya megyében 1958-1994. Tenkes 1. 5-70. MME Baranya Megyei Csoport, Pécs.
Beih. Veröff. Naturschutz Landenschaftspflege Bad.-Württ. 43. (1986): Artenschutzsymposium Weißstorch., 386 pp., Karlsruhe.
Boldogh S. (1991): A fehér gólya (Ciconia ciconia) 1989-es állományfelmérésének eredményei Észak-Borsodban. Mad. Táj. 1991. júl.-dec.
Boldogh S. (1992): Gólyák a modern világban. Természet Világa 123. /12. melléklet, XLIX.
Boldogh S. (1998): A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) hatékony védelmét megalapozó vizsgálatok tapasztalatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ornis Hungarica 8 Suppl.: 133-136.
Cramp, S. & Perrins, C.M. (Eds.) (1993): The Birds of the Western Palearctic. Vol. VII. Oxford Univ. Press, Oxford.
Darázsi J. (1995): Az ócsai fehérgólya-állomány alakulása 1943-tól napjainkig. Mad. Táj. 1995. jan.-jún.
Emmer J. (1986): A Börzsöny gólyaállománya az 1981-1985 ciklusban. Mad. Táj. 1986/1.
Emmer J. (1991): A Börzsöny-hg. gólyaállománya (Ciconia ciconia) 1981-1985 között. Mad. Táj. 1991. júl.-dec.
Fenyősi S. (1994): Adatok a fehér gólya (Ciconia ciconia) Somogy megyei fészkelési viszonyaihoz. Aquila 101: 204-205.
Homonnay N. (1964): Az 1941. évi gólyaállomány felvétel eredményei. Aquila 71: 83-97.
Jakab B. (1978): Magyarország gólyaállományának 1974. évi felmérése. MFMÉ 1976/77-1: 495-534.
Jakab B. (1980): 1980 - a gólya (Ciconia c. ciconia) védelmének az éve. Kézirat, 21pp.
Jakab B. (1983): Hazai fehér gólya adatok, 1981-1982. Mad. Táj. 1983/3-4.
Jakab B. (1984): A gólya (Ciconia ciconia) populációdinamikájának fobb tényezoi. Puszta 2/11: 102-104.
Jakab B. (1985): A gólya populációdinamikájának két évtizede az 1979. évi felmérés eredményeinek tükrében Magyarországon. MFMÉ 1982/83-1.: 413-451.
Jakab B. (1986): Fehér gólya (Ciconia ciconia) adatok 1985-bol. Mad. Táj. 1986/2-3.
Jakab B. (1987): A fehér gólya állománya Magyarországon 1984-ben. MFMÉ 1987-1: 473-512.
Jakab B. (1988): Fehér gólya (Ciconia ciconia) adatok 1986-ból. Mad. Táj. 1988/1-2.
Jakab B. (1990): Fehér gólya (Ciconia ciconia) adatok 1987-bol és 1988-ból. Mad. Táj. 1990/1-2.
Jakab B. (1991a): Az 1989. évi gólyaszámlálás értékelése. Mad. Táj. 1991. 1-2.: 3-4.
Jakab B. (1991b): A fehér gólya (Ciconia ciconia) elterjedésének összefüggése a talajtípusokkal Magyarországon. Állattani Közlemények LXXVII: 59-67.
Jakab B. (1992): Regionális fehérgólya- (Ciconia ciconia) adatok összesítése az 1991. évbol. Mad. Táj. 1992/3-4.
Jakab B. (1996a): Influence of the weather conditions on the breeding success of the White stork Ciconia ciconia in Hungary. Poszter. International Symposium on the White Stork, Hamburg, 1996.
Jakab B. (1996b): Beiträge von den Letzten 15 Jahren, einschleißlich aktueller Erkeuntnisse und Ereignisse über den Weißstorch in Ungarn. In: Ch. und M. Kaatz (hrsg.): Jubilee Edition White stork. Tagungsband der III. Weißstorchtagung, Storchenhof Loburg, 34-39.
Jakubiec Z. (1991): Causes of breeding losses and adult mortality in White stork Ciconia ciconia in Poland. In: Population of the White stork in Poland, Zaklad ochrony przyroy i zasobow naturalnych Polskiej Akademii Nauk, Studia Naturae, Nr. 37: 107-123.
Kaatz, Ch. & Berndt, D. (1988): Helft dem Storch - Rettet seinen Lebensraum. BNUK e.V. Arbeitskreis Weißstorch. Magdeburg. 32 pp.
Kaatz, Ch. & Kaatz, M. (hrsg.) (1996): Jubilee Edition White stork. Tagungsband der III. Weißstorchtagung, Storchenhof Loburg.
Kanyamibwa, S., Bairlein, F. & Schrierer, A. (1993): Comparision of survival rates between populations of the White Stork Ciconia ciconia in Central Europe. Ornis Scandinavica 24: 297-302.
Keve A. (1957): White-Stork-Census in Hungary in the years 1948 and 1949. Aquila 63-64: 211-225.
Korös T. (1984): A gólya (Ciconia ciconia) táplálkozásának vizsgálata nagyüzemileg muvelt területeken. Puszta 2/11: 27-38.
Lovászi P. (1996): Dynamik und Schutzprobleme einer südungarischen Storchenpopulation nach den Daten der Zensen zwischen 1958 und 1994. Kaatz, Ch. & Kaatz, M. (hrsg.): Jubilee Edition White stork. Tagungsband der III. Weißstorchtagung, Storchenhof Loburg, 40-42.
Lovászi P. (1997): A fehér gólya természetvédelmi helyzete Magyarországon az 1941 és 1994 közötti állományfelmérések adatai alapján. Diplomadolgozat. JATE Ökológiai Tanszék, Szeged.
Lovászi P. (1998): A fehér gólya (Ciconia ciconia) helyzete Magyarországon az 1841-1999 közötti állományfelmérések eredményeinak tükrében. Ornis Hungarica 8 Suppl. 1: 1-8.
Lovászi P. (1999): Conservation status of White Stork (Ciconia ciconia) in Hungary. In: Schulz, H. (eds.) (1999): White Stork on the up? Proceedings book of International Symposium on the White Stork 1996 Hamburg, Germany, 203-212.
Lovászi P. (2001): Az MME fehérgólya-védelmi programjának munkája 2000-ben. Túzok 6(2): 63-66.
Marián M. (1962): Der Weißstorch in Ungarn in dem Jahre 1956-1958. MFMÉ 1960/2: 231-269.
Marián M. (1968): Bestandsveranderung beim Weiss-storch in Ungarn 1958-1963. MFMÉ 1968: 283-314.
Marián M. (1971): A gólya populáció-dinamikája Magyarországon 1963-1968 MFMÉ 1971/1: 37-49.
Marián M. - Tráser, Gy. (1979): A magyarországi gólyák (Ciconia ciconia) vándorlása a gyuruzések visszajelentései alapján. Aquila 85: 113-121.
Nagy S. (1991a): A fehér gólya (Ciconia ciconia) állományfelmérése a Kaposvár-Böhönye-Balatonederics útvonalon. Mad. Táj. 1991/3-4.
Nagy S. (1991b): A fehér gólya állományvizsgálata. MME Dombóvári Helyi csoportja. 4 pp.
Profus, P. (1991): The breeding biology of the in White stork Ciconia ciconia in the selected area of Southern Poland. In: Population of the White stork in Poland, Zaklad ochrony przyroy i zasobow naturalnych Polskiej Akademii Nauk, Studia Naturae, Nr 37: 11-55.
Rakonczai Z. (szerk.) (1989): Vörös könyv. Akadémiai Könyvkiadó, Budapest.
Rékási J. (1975): Fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkében gyujtött köpetek elemzése. Aquila 80-81: 282.
Rékási J. (1979): Adatok a gólya táplálkozásához. Puszta 8: 9-11.
Rékási J. & Jakab, B. (1984): Ökológiai vizsgálatok Észak-Bácska gólyaállományán tíz év tükrében. Aquila 91: 101-108.
Rékási J., Jakab, B. & Haraszthy, L. (1995): Adatok a fehér gólya (Ciconia ciconia) hortobágyi táplálkozásáról. Aquila 102: 9-19.
Rheinwald, G., Ogden, J. & Schulz, H. (Hrsg.) (1989): Weißstorch - White stork. - Proc. I Int. Stork Conserv. Symp. Schriftenreihe des DDA 10. 472 pp.
Schulz, H. (1994a): The White stork Ciconia ciconia. In: Tucker - Heath: Birds in Europe and their conservation status, Birdlife International Conservation series No. 3: 100-101.
Schulz, H. (1994b): Zur Bestandsituation des Wei ßstorchs (Ciconia ciconia) - Neue perspektiven für den Vögel des Jahres 1994? Berichte zum Vogelschutz 32. 24 pp.
Schulz, H. (eds.) (1999): White Stork on the up? Proceedings book of International Symposium on the White Stork 1996 Hamburg, Germany.
Szabó D. Z. & Kósa F. (1999): Gólyavédelem a Kárpát-medencében. Milvus Csoport, Marosvásárhely.
Tardy J. (1994): Természetvédelem 1994. KTM, Budapest.
|
|
|
|
|
